Lázár Károly (Zsebely, 1890. okt. 20. – Bp., 1968. ápr. 7.): katonatiszt. 1911-ben avatták zászlóssá. 1916-ban mint a cs. és kir. 14. huszárezred főhadnagya tiszti aranyvitézségi érmet kapott. Az I. világháborút századosként fejezte be. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben szolgált, majd román fogságba esett. 1920 és 1927 között a 4. huszárezredben szolgált, 1927-től osztálytiszt a lovastestőrségnél. 1935-36-ban a lovastestőrség parancsnoka. 1936-37-ben a testőrség ideiglenes parancsnoka, majd 1937-től 1944-ig parancsnoka. Vezérőrnaggyá 1942-ben, altábornaggyá 1944-ben nevezték ki. 1944. okt. 15-én a budai Vár védőőrségének parancsnoka. A németek letartóztatták és Mauthausenbe vitték, majd 1945 elején átadták a nyilas hatóságoknak. Vádat emeltek ellene, ítélethirdetésre azonban már nem került sor. A többi politikai fogollyal gyalogmenetben Bajorországba vitték. Itt érte a háború vége. 1945 jún.-ában hazatért. Haláláig Bp.-en élt.