Lázár L. Pál (Nagybajom, 1856 – Bp., 1917. febr. 21.): gépészmérnök, műegyetemi tanár. Gépészmérnöki oklevelét 1880-ban a bp.-i műegy.-en szerezte. 1880 – 82-ben a Vidats-gyárban volt szerkesztő és gyárvezető főmérnök. A földművelési min. ösztöndíjával három évig tanulmányozta Európában a mezőgazdasági gépipart és a gépkísérleti állomásokat. 1886-ban a műegy.-en a mezőgazdasági géptan magántanára és a műszaki mechanika és az elméleti géptan tanszék tanársegéde lett. 1889-ben az újonnan szervezett mezőgazdasági géptani tanszék rk., 1890-től ny. r. tanára és a tanszék mellett létrehozott Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás vezetője lett. Termékeny szakíró volt és kiváló gyakorlati mérnök. Eredményesen munkálkodott a mezőgazdaság gépesítése terén a hazai gépgyárak konstrukcióinak műszaki ellenőrzésével és fejlesztésével: Részt vett több vállalat, köztük az első m. varrógépgyár alapításában. A Magyarország c. napilap közgazdasági szerk.-je volt, 1905-től 1910-ig függetlenségi programmal ogy.-i képviselő. – F. m. Geräthte und Maschinen… (Leipzig, 1885); Az aratógépek (Bp., 1885); Talaj- és növényművelőgépek és eszközök (Bp., 1886); Gazdasági szeszgyártás kézikönyve (Kosutány Tamással, Bp., 1892); A mezei vasút az ipar-, a mező- és erdőgazdaság szolgálatában (Magyaróvár, 1892); Az aratás, betakarítás segédeszközei (Bp., 1893); Néhány szó a leggazdaságosabb motorokról (Bp., é. n.). – Irod. L. L. P. (Függetlenség, 1898. 115. sz.)