Lázár Miklós (Nyíregyháza, 1887. márc. 22. – Baden bei Wien, Ausztria, 1968. nov. 15.): újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő. Érettségi után 1905-ben a Magyar Hírlap munkatársa lett; társadalmi, törvényszéki, rendőri és színházi tudósításokat írt. Elbeszéléseit, verseit A Hét közölte. Beutazta Ny-Európát, a Pesti Napló munkatársa (1911), utóbb politikai rovatvezetője és vezércikkírója (1913). A liberális irányzat követője volt. Az I. világháborúban haditudósításai a Pesti Napló, Az Est, a Pester Lloyd és a Berliner Tagesblatt c. lapokban jelentek meg (1914–17), 1917-ben katona az orosz fronton. Elbeszéléseinek témáit főként ekkor szerzett élményeiből merítette. 1917-19-ben a Déli Hírlap felelős szerk.-je. 1919 márc.-ában Bécsben csatlakozott Bethlen István Tanácsköztársaság elleni szervezkedéséhez. 1919-ben a kormányt támogató újságíró: 1921-től A Reggel c. hétfői politikai lap alapító főszerk.-tulajdonosa volt. A demokratikus blokk listáján a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tagjává választották (1925). Pártonkívüliként a tokaj–mádi kerület ogy.-i képviselője (1930. jan., 1931–36). Munkatársa volt a Magyar városok monográfiája sorozat szerkesztőségének. Műveit németre és angolra fordították. 1948-ban elhagyta az országot.