Lázár Vilmos (Kaposvár, 1895. szept. 4. – Bp., 1972. júl. 26.): mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1957). Oklevelét a berlini mezőgazdasági főisk.-n szerezte (1915). 1911-től tagja volt a Galilei Körnek, 1919. febr.-tól a KMP-nak. A Tanácsköztársaság idején a Földművelésügyi Népbiztosságon dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiában, Németo.-ban és Dániában élt emigrációban (1920–23). Hazatérése után (1923) bekapcsolódott a hazai munkásmozgalomba. Az 1930-as években a Gondolat, a Korunk, a Szocializmus, a Világirodalmi Szemle, a Népszava stb. cikkírója volt. A Korunk bp.-i szerk.-je (1933); a bp.-i Világkép (1936) c. folyóirat, a Világkép Könyvtár (1936–38) szerk.-je. A II. világháború éveiben részt vett az ellenállási mozgalomban. 1942-ben a párt utasítására Botos Vince álnéven megjelentette bizonyos átfogalmazással a Bolsevik Párt történetének egy részét. 1944 nov.-ében a fasiszták elfogták és Sopronkőhidára vitték. 1945 után fontos szerepet játszott a mezőgazdaság irányításában. 1961-től 1969-ig, nyugdíjazásáig a gödöllői Agrártudományi Egy. tanára, és a Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet ig.-ja volt. Szerk. a Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok I. kötetét (Bp., 1972). – F. m. Harc a nyersanyagért (Bp., 1937); Mongólia a Távolkelet ütköző állama (Rácz Kálmán álnéven, Bp., 1938); Mit adott a szovjet hatalom a parasztoknak? (Bp., 1951); Cserháti Sándor (Bp., 1954); Egy emlékirat lapjaiból (összeállította Kőrösi József, bev. Vitányi Iván, Bp., 1976). – Irod. Tamás István: L. V. emlékiratai (Az esti hajó, Bp., 1979).