Lázói János, Lazynus, Johannes de Lazó (László? , 1448 – Róma, 1523. aug. 17.): főesperes, humanista. 1483-ban erdélyi főesperes és kanonok volt. Szentföldi zarándokúton vett részt 1483 tavasza és 1484 tele között, útitársai közül az egyik, Felix Fabri ulmi domonkos, sokat foglalkozott személyével útleírásában. 1489-ben Mátyástól címeres levelet kapott. 1512-ben megépíttette a gyulafehérvári Szt. Lélek- (az ún. Lázói) kápolnát. 1519 előtt Rómába költözött, ahol mint magyar gyóntató halt meg. Sírfelirata költői munkásságáról is tudósít. – Irod. Felix Fabri: Evagatorium in Terrae Sanctae Arabiae et Egypti peregrinationum (Stuttgart; 1843); Bunyitay Vince: A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei és egy magyar humanista (Bp., 1893); Balogh Jolán: Az erdélyi reneszánsz (Kolozsvár, 1943); Monay Ferenc: A római magyar gyóntatók (Róma, 1956).