Lénárd Ferenc (Fiume, 1911. okt. 1. – Bp., 1988. ápr. 8.): pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora (1969). A bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán 1933-ban matematika-fizika-filozófia szakos középisk. tanári, 1934-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945-ben magántanárrá habilitálták. Segédkönyvtáros, majd könyvtáros az egy. Filozófiai Intézetének könyvtárában. 1945-48-ig a Műegy. Közgazdaságtudományi Karán, 1949-től 1954-ig a Gazdasági és Műszaki Ak.-n tanított. 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézetben, 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetében, 1972-1977-ig, nyugdíjba vonulásáig az Orsz. Pedagógiai Intézetben főisk. tanárként működött, majd az OPI tudományos tanácsadója volt. Megszervezte – többek között – az intézet kísérleti iskoláját, a bp.-i 12 évfolyamos Arany János Iskolát. Mint kísérleti pedagógiai pszichológus Európa első, iskolához kapcsolt iskolalaboratóriumát hozta létre. Különös figyelmet fordított a gondolkodás kísérleti vizsgálata elméleti és gyakorlati kérdéseire. Szerk. a Magyar Pszichológiai Szemlét (1940-1973), valamint az Akadémiai Pszichológiai Tanulmányokat (1958-1975), a Pszichológia a gyakorlatban (1963-67) sorozatokat, A pszichológia új útjai (1967), az Alkalmazott lélektan (1973) c. kiadványokat. Jelentős tankönyvírói tevékenysége. Alapító tagja volt az újonnan szervezett Magy. Pszichológiai Társ.-nak és elnöke a társ. Pedagógiai Pszichológiai szekciójának. Alapító és elnökségi tagja az új Magy. Pedagógiai Társ.-nak és elnöke a Neveléslélektani Szakosztályának. Tagja a Hazafias Népfront Pedagógiai Bizottságának. Több ciklusban tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) Pszichológiai Szakbizottságának. A Ranschburg-érdeméremmel tüntették ki. – F. m. A lélektan útjai (Bp., 1946); Emberismeret (Bp., 1948); Természettani ismeretek (Bp., 1954); A problémamegoldó gondolkodás (Bp., 1963, 19845); A gondolkodás rugalmassága és a variációk (Bp., 1969); A képességek fejlesztése a tanítási órán (Bp., 1979); A közoktatás fejlesztése és a pszichológia (Bp., 1979); Emberismeret a pedagógiai munkában (Bp., 1981); Az absztrakció kialakítása kisiskoláskorban (Bp., 1982); A gondolkodás hétköznapjai (Bp., 1982); Kísérletek az iskolában (Bp., 1983); Pedagógiai ellentmondások (Bp., 1986). 171 cikkből álló sorozata jelent meg Mindennapok pedagógiája címen a Pedagógusok Lapjában. Részt vállal Platon összes műveinek első m. fordításában és szerkesztésében (1943).– Irod. Fekete János: L. F. (Ma és Holnap, 1990. 1. sz.); Ranschburg Jenő: L. F. (Magy. Pszichológiai Szle, 1990. 1-2. sz.). Demeter Katalin: L. F. munkássága (vál. bibliogr., Magy. Pszichológiai Szle, 1990. 1-2. sz.).