Liebermann Leó (Debrecen, 1852. nov. 28. – Bp., 1926. júl. 20.): orvos, vegyész, higiénikus, egyetemi tanár. 1874-ben Bécsben avatták orvosdoktorrá. 1874-től tanársegéd az innsbrucki egy. orvosi vegytani tanszékén. 1875-ben ugyanott magántanár, 1878-ban magántanár a bp.-i egy. bölcsészeti karán. 1879-től 1902-ig az állatorvosi tanintézet, majd ak., ill. főisk. tanára, 1881:-től az első m. Borvizsgáló Állomás vezetője, mely 1882-től Állami Vegykísérleti Állomás címen folytatta tevékenységét. 1892 és 1902 között az Orsz. Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás ig.-ja. 1887-ben a törvényszéki és orvosrendőri vegytan magántanára. 1902 – 26-ban a közegészségtan ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. Munkásságával a m. biológia biokémiai ágának megindítója. Módszereket dolgozott ki különböző élelmiszerek tápanyagtartalmának, szennyeződéseinek meghatározására. Jelentősek embryochemiai, továbbá fehérjékre, a guajakol-próbára, kataláz-reakcióra vonatkozó kutatásai. Elméletet állított fel az immunitásról. A róla elnevezett vegyi reakció jelenleg is használatos. A m. borvizsgálat úttörői közé tartozott. Szakközleményei alkalmazott mezőgazdasági és élelmiszerkémiai, valamint kémiai és közegészségtani tárgyúak. Kémiai munkássága is igen jelentős. – F. m. Der Begriff des Lebens (Innsbruck, 1876); Az életvegytan jelen álláspontja (Bp., 1882); Die chemische Praxis auf dem Gebiete der Gesundheitspflege und gerichtlichen Medizin (Stuttgart, 1899). – Irod. L. L. (Borászati L. 1892); Andriska Viktor: L. L. (Orv. Hetil. 1926); Mágócsy- Dietz Sándor: L. L. emléke (Kísérleti Közl. 1926); Kovacsics Sándor: Emlékezés L. L. professzorra (Népegészségügy, 1959. 2. sz.).