Ligeti Ernő (Kolozsvár, 1891. febr. 19. – Bp., 1944. nov.): író, költő, újságíró. Jogi tanulmányok után lépett újságírói pályára. Előbb a Nagyváradi Napló, majd Kolozsvárott a Keleti Újság munkatársa volt. 1924-ben részt vett az „Erdélyi Szépmíves Céh” könyvkiadó vállalat megalapításában. 1934-ben Kolozsvárott hetilapot alapított Független Újság címmel. 1940-ben Bp.-re költözött, a Magyar Nemzet főmunkatársa lett. A nyilasok családjával együtt meggyilkolták. Költészete gondos formába öntött intellektuális líra, regényei az erdélyi társadalmi élet színes ábrázolásai. A két világháború közötti romániai m. irodalom demokratikus gondolkodású, érdekes egyénisége. – F. m. Asszony (novellák, Marosvásárhely, 1920); Belvedere (r., Kolozsvár, 1921); Én jót akartam (versek, Szatmárnémeti, 1924); Föl a bakra (r., Kolozsvár, 1925); A kék barlang (I – II., r., Kolozsvár, 1927); A két Böszörményi (r., Kolozsvár, 1931); Az idegen csillag (r., Kolozsvár, 1932); A rózsaszüret (r., Kolozsvár, 1941); Súly alatt a pálma (elb., Kolozsvár, 1941); Noé galambja (r., Bp., 1943). – Irod. Tóth Árpád: Nyugat (1914); Benedek Marcell: Magyar Csillag (1942).