Lipp Vilmos (Pest, 1835. dec. 11. – Keszthely, 1888. jan. 3.): régész. Kegyesrendi, majd premontrei szerzetes volt. 1861-ben pappá szentelték. A pesti egy.-en 1868-ban latin, görög, német nyelvből tanári, 1878-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A régészet iránti érdeklődést Rómer Flóris ébresztette fel benne, kivel együtt, mint szombathelyi tanár, kutatta és feltárta Savaria régiségeit. Alapítója volt a Vasmegyei Közlönynek és megalapítója a Vas megyei régészeti gyűjteménynek. 1876-ban hosszabb tanulmányútra Olaszo.-ba ment. Ezután Keszthelyen tanár, majd ig. Keszthelyen és környékén (Dobogó, Fenékpuszta és Alsópáhok) nagy kiterjedésű népvándorlás és avar kori temetőket tárt fel. A kora középkori Keszthelyi-kultúra elnevezés a külföldi irodalomban is meghonosodott. Tanulmányai az Archaeologiai Értesítőben és Archaeologiai Közleményekben jelentek meg. Ezenkívül szépirodalmi műveket fordított, Igazmondó c. vígjátékát 1870-ben Szombathelyen mutatták be. – F. m. Tanulmányok (Szombathely, 1880); A keszthely-dobogói sírmező (Bp., 1884); A keszthelyi sírmezők (Bp., 1884) – Irod. L. V. (A Balatoni Múz. Egylet Ért. 1941.)