Lissák Kálmán (Szentes, 1908. jan. 13. – Győr, 1982. jún. 25.): orvos, fiziológus, az MTA tagja (l. 1948, r. 1956), egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1954). Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, majd a debreceni egy. élettani intézetében dolgozott. Ösztöndíjasként dolgozott a gráci és a berlini egy. élettani intézetében a Nobel-díjas Lövy és a kor kiemelkedő élettan tudósa, Trendelenburg intézetében, majd közel három évet Walter B. Cannon munkatársaként a Harvard Egy. élettani intézetében töltött. A vegetatív idegrendszer kémiai ingerület-átvitelét tanulmányozta; az adrenergiás és kolinergiás idegrostok élettani kutatásában elért eredményei úttörő jelentőségűek voltak. 1943-ban a Pécsi Tudományegy. Élettani Intézetének tanszékvezető egy.-i tanárává nevezték ki. 1945 után központi szerepet töltött be az oktatás megszervezésében és a tudományos kutatómunka feltételeinek kialakításában. Az egy. dékánja, majd rektora lett. A m. idegélettani kutatások területén iskolát teremtett. A pavlovi idegélettani kutatások eredményeinek felhasználása a modern agykutatásban, az elektrofiziológiai és neuroendokrin módszerek alkalmazása a klasszikus feltételesreflex-szemlélet továbbfejlesztését jelentette. A Magy. Élettani Társ. főtitkára, majd elnöke; személyéhez fűződik a háború utáni első Élettani Kongresszus szervezése is. Intézetében bontakozott ki a biológia és biokémia oktatása a 40-es, 50-es években. Az elektrofiziológiai és a neuroendokrin munkacsoportok eredményeit a határokon kívül is megismerték. Közel ezer tudományos közlemény szerzője; a magasabbrendű szervezetek adaptációjának neuroendokrin szabályozása területén elért eredményei m., angol, német, szlovák és orosz nyelvű könyvekben jelentek meg. Alapító tag és a Magy. Nemzeti Bizottság elnöke az International Brain Research Organisationban, és alelnöke az International Union of Physiological Sciences-nek, továbbá vezető szerepet játszott a szocialista országok agykutatási tudományos együttműködésében is. Több nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt, és az Acta Physiologica szerkesztőségének elnöke. Szerkesztésében jelent meg a Recent Developments of Neurobiology in Hungary sorozat. Éveken át a Testnevelési Tudományos Tanács elnöke, a Magy. Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatának tulajdonosa volt. – F. m. Élettani gyakorlatok (Debrecen, 1935); Kórtani gyakorlatok (Debrecen, 1936); Die neuroendokrine Steuerung der Adaptationstätigkeit (Endrőczi Elemérrel, Bp., 1960; angolul: Bp., 1965, oroszul: Bp., 1967); Élettani gyakorlatok és bemutatások (Bp., 1962, 1982); A magatartás idegi és hormonális szerveződése (Endrőczi Elemérrel, Bp., 1964; szlovákul: Bratislava, 1970). – Irod. Endrőczi Elemér: L. K. akadémikus (Orv. Hetil., 1982. 30. sz.); Grastyán Endre: L. K. (Magy. Tudomány, 1983. 1. sz.).