Kezdőlap

Littmann Imre (Bp., 1913. nov. 21.Bp., 1984. aug. 21.): orvos, sebész, szívsebész, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1955), Kossuth-díjas (1954). 1931-1937 között Pécsett végezte orvosi tanulmányait, ahol histokémiai tárgyú pályamunkájával díjat is nyert. 1937-38-ban a 9. sz. Honvéd Helyőrségi Kórházban kezdte orvosi pályáját. 1938-1941 között rövid megszakítással a bp.-i Horthy Miklós (később Bajcsy-Zsilinszky) Kórház sebészeti osztályán orvosgyakornok Milkó Vilmos professzor mellett. 1941-42-ben segédorvos a Bródy Kórházban. 1942-43-ban munkaszolgálatosként kirendelt alorvos a Balassagyarmati Közkórházban, majd 1944-ben továbbra is munkaszolgálatos orvosként tevékenykedett. 1945-től a János Kórház sebész alorvosa, 1948-tól adjunktusa. 1949-1951 között a III. sz. Sebészeti Klinikán tanársegéd Petrovszkij professzor mellett, majd az újonnan felállított Sebésztovábbképző Klinika ig.-jává és egy.-i magántanárrá nevezték ki. Rövid londoni tanulmányútjáról hazatérve alkalmazta az új szívsebészeti eredményeket, elvégezte az első sikeres hazai ductus Botalli-lekötést. Klinikáján kialakította a szívkatéteres diagnosztikát, bevezette a mitralis stenosis zárt műtétét és a veleszületett szívfejlődési rendellenességek akkoriban ismert műtéteit. Az első sebész volt 1945 után, aki megvédte doktori disszertációját és a Kossuth-díj I. fokozatában részesült. 1956-ban elhagyta az országot; 1956-1958 között Sheffieldben, majd a Toronto General Hospitalben dolgozott. Hazatérése után, 1958-tól a László Kórház, 1960-tól a Tétényi úti Kórház sebész főorvosa. 1963-1981 között az Orvostovábbképző Int. I. sz. sebészeti tanszékének professzora. Oktatói munkája mellett hassebészeti műtéttannal és a congenitalis szívhibákkal foglalkozott. Több mint száz közleményt és cikket jelentetett meg. – F. m. A szív és a nagyerek veleszületett fejlődési rendellenességei (Fonó Renével, Bp., 1951, 1955; oroszul, és németül, 1957); Sebészeti műtéttan (egy.-i tankönyv, Bp., 1953); Sebészeti műtéttan (Bp., 1968); Bauchchirurgie. Indikation und Technik (Bp.-Stuttgart-New York, 1969; oroszul 19702); Sebészeti műtéttan (szerk. és társszerzőkkel, Bp., 1977; németül, 1976; oroszul, 1981, 19853; átdolgozott kiad., Berenteyvel, 1988); Sebészeti tudnivalók a körzeti orvosi gyakorlatban (Bp., 1982; németül, 1986). – Irod. Petri Gábor: Dr. L. I. 1913-1984 (Orv. Hetil., 1984.); Keszler Pál: L. I. és a „sebésztovábbképző” klinika (Orv. Hetil., 1988. 11. sz.).