Lojka Hugó (Gelsendorf, Galícia, 1844. jan. 6. – Bp., 1887. szept. 7.): zuzmókutató (lichenológus), tanár. Morva származású apja Pozsonyban tanult, s a felsőbb osztályok elvégzésére fiát is Mo.-ra, Eperjesre küldte. Itt kedvelte meg tanárától, Hazslinszky Frigyestől a botanikát. A bécsi orvosi egy.-en két évig tanult, de főleg botanikai tanulmányokkal foglalkozott. Ezután Pesten megszerezte a vegytan-számtan szakból a tanári oklevelet. Különböző isk.-kban, végül a bp.-i állami felsőbb leányisk.-ban tanított. Mo. zuzmóiból nagy anyagot gyűjtött, de járt gyűjtőúton Alsó-Ausztriában, Galíciában, Boszniában és Déchy Mórral a Kaukázusban is. Utolsó útján (a Kaukázusban) megbetegedett; 1887-ben kénytelen volt visszavonulni. Munkái és exsiccatái (szárított növények) nemzetközileg elismert lichenológussá (zuzmókutatóvá) tették. – R m. Adatok Magyarország zuzmóflórájához (Mathem. Term. Tud. Közl. XI., 1873, XII., 1874, XXI., 1886); Lichenes regni Hungarici (Szárított zuzmó gyűjteményei, Fasc. I – IV., 1882); Lichenoteca universalis continens Lichenes exsiccatos totius orbis (Fasc. I – V., 1885 – 86). – Irod. Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936).