Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5. – Bp., 1957. dec. 21): újságíró, politikus, államminiszter. Debrecenben végzett egyetemi tanulmányai idején kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1935–1936–ban az egyetemi Márciusi Front egyik vezetője és a Tovább c. lap szerkesztője. 1939-től a KMP tagja, 1940-től a Népszava munkatársa. 1941-ben letartóztatták, kiszabadulása után illegálisan a pártsajtóban és az értelmiségi szervező munkában dolgozott. 1945-ben a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, majd Révai József helyettese mint államtitkár a Népművelési Minisztériumban. A sztalinista terrorszervezet őt is börtönbe juttatta hamis vádak alapján a Rajk-perben. 1954-ben Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult ki. A börtönkörülmények, a vizsgálati módszerek pszichés zavart okoztak, betegen kórházban ápolták. Kapcsolata Nagy Imrével rendszeressé vált azután is, hogy a Magyar Nemzet főmunkatársa lett. Mikor Nagy Imrét megfosztották minden tisztségétől, ~ központi szerepet töltött be az ellenzéki kommunisták mozgalmában. A Petőfi-kör szervezője, az író-memorandum egyik megfogalmazója. A Petőfi-kör sajtóvitáján ő volt, aki először ejtette ki Nagy Imre nevét. Csatlakozott az 1956. október 23-án tüntető tömeghez. Tagja lett az 1956. október 31-én megalakult MSZMP Intéző Bizottságának. Nagy Imre október 30-án államminiszterré nevezte ki. A szovjet támadáskor, november 4-én, a Jugoszláv Követségen kért menedéket feleségével dr. Haraszti Máriával és Anna lányával. Innen hurcolták el családjával együtt Romániába. 1957 áprilisában visszaszállították Bp.-re. Ő lett volna a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja, de még a tárgyalás előtt decemberben a börtönben – tisztázatlan körülmények között – meghalt. – Irod. Fehérvári István: Börtönvilág Magyarországon (München, 1956); V. S. (Szász Béla): L. G. (Szemle, Brüsszel, 1963); Ember Judit: Menedék jog – 1956 (Bp., 1989); Tóbiás Áron: In memoriam Nagy Imre (Bp., 1989).