Luby Sándor (Balassagyarmat, 1855. aug. 30. – Bp., 1905. okt. 5.): költő, újságíró. 1883-ig Balassagyarmaton tanító. 1877-ben Komjáthy Jenővel a Röpke Ivek c. szépirodalmi hetilapot szerk. Balassagyarmaton. 1883-ban Bp.-re költözött. Előbb a Budapest, majd a Kitartás, 1895-től a Pesti Hírlap belső munkatársa. 1893-tól fogva ő írta a Mátyás Deák c. élclap vezérverseit. Börne-fordításait antológiában adta ki (1880). Több verskötete, továbbá néhány verses és prózai népies elbeszélése jelent meg. – F. m. A csángók (Száműzetésük és megváltásuk története. Népies versekben. Bp , 1884); Tűnő percek (versek, Bp., 1885); Álmok az üdvről (versek, Bp., 1894); Vergődés (versek, Bp., 1899).