Lugossy József (Felsőbánya, 1812. dec. 3. – Debrecen, 1884. márc. 7.): nyelvész, orientalista, az MTA tagja (l. 1841, r. 1858). 1841-ben néhány hónapig szatmári pap, majd máramarosszigeti tanár, 1845-től a debreceni kollégiumban a m. irodalom tanára és a kollégium könyvtárosa. Részt vett a szabadságharcban, utána néhány hónapig bujdosott, nevelő volt, majd Pesten bibliográfiával foglalkozott. 1851-től 1861-ig ismét a debreceni kollégiumban tanárkodott. Betegsége miatt kénytelen volt nyugdíjba menni. 1877-től újból mint rk. tanár szanszkrit nyelvet tanított. Számos nyelvészeti és bibliográfiai értekezése jelent meg. A germán és román nyelveken kívül a héber, arab, perzsa és a tibeti nyelvet is megtanulta. Ő írta az első m. nyelvű arab nyelvtant (1840 – 41), írt még az ősmagyarok csillagászati ismereteiről. Befejezetlenül maradt fő műve a Magyar csillagisme. – Irod. Kiss Kálmán: A szatmári ref. egyházmegye története (Kecskemét, 1878); L. J. (MTA Almanach, 1885.)