Lukovszky László (Rákospalota, 1922. ápr. 27. – Miskolc, 1981. máj. 28.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1952, 1962). Bp.-en végezte polgári isk. tanulmányait. 1943-tól katona volt; hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban szabadult. Képzőműv. főisk.-i tanulmányai során Pór Bertalan és Bencze László voltak mesterei. 1950-ben Sajószentpéterre, 1952-ben Miskolcra költözött, ahol haláláig élt. Fontos szerepe volt a Miskolci Művésztelep újjáélesztésében. Művészetét a körülötte élő emberek sorsával és a kor valóságával való elkötelezett közösségvállalás jellemezte. Festményein és grafikai lapjain a borsodi bányászok és vasmunkások sorsát, munkáját örökítette meg. Festészetének egyik fontos témája a borsodi táj. Formanyelve mindig a valóságos látványban megjelenő lényeget ábrázolta. Színes művészegyéniség volt, készített tárgyszerűen epikus grafikákat, eszméket hordozó szimbólumok mellett érzékenységről, részvétről tanúskodó rajzokat, rezignált emberséggel átitatott festményeket. Ismert festményei: Birs-csendélet (1960); Önarckép (1970); Etüdök áprilisra (akvarell, I-V., 1970). Jelentős grafikái: Változó táj (1971); Este (1973); Emlékezés (1975). Egyéni kiállításai: Sajószentpéter (1951); Miskolc (1962, 1969, 1972, 1979, 1982 – emlékkiállítás); Szerencs (1972); Tokaj (1973). – Irod. Dobrik István: Katalógus-előszó az emlékkiállításhoz (Miskolc, 1982).