Madácsy László (Sándorfalva, 1907. dec. 22. – Szeged, 1983. szept. 6.): irodalomtörténész, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudományok kandidátusa (1965). Középisk. és egy.-i tanulmányait Szegeden és Párizsban mint ösztöndíjas végezte. M.-francia szakos középiskolai tanári oklevelet 1934-ben szerzett. 1936-tól Szegeden gimn.-i tanár (Klauzál Gábor Gimn., Baross Gábor Gyakorló Gimn.), valamint egy.-i előadó. 1951-től a szegedi Pedagógiai Főisk., 1957-től a szegedi egy. docense. 1959-től 1978-ig a József Attila Tudományegy. francia nyelv és irodalom tanszékének vezetője, 1976-tól egy.-i tanári minőségben. 1930-tól versei, recenziói, tanulmányai jelentek meg a különböző lapokban (Széphalom, Délmagyarország). 1931-ben jelent meg Csillagmadár c. verseskötete (Szeged, 1931). Juhász Gyulával kapcsolatos tanulmányaival, a költő ismeretlen vagy elfelejtett verseinek közlésével a Juhász Gyula-kutatás kezdeményezője (Délvidéki Szemle, 1942, 1943). Sok francia vonatkozású cikke, műfordítása jelent meg, Paul Éluard Szabadság c. versének első mo.-i fordítója (Paul Éluard: Egyetlen gondolat, Délmagyarország, 1943. jan. 24.). 1945 után fontos szerepet játszott Szeged irodalmi életének újjászervezésében: a Dugonics Társ. főtitkára (1946-1949), Szeged város szabadművelődési felügyelője; a Puszták Népe c. folyóirat társszerk.-je (1945-48); 1956-ig az Írószövetség Szegedi Csoportjának elnöke. 1947-ben a Tiszatáj c. folyóirat egyik megalapítója és első főszerk.-je. A modern francia irodalommal kapcsolatos kutatásait folyóiratokban publikálta (Délsziget, Puszták népe, Tiszatáj). Sajtó alá rendezte Tömörkény Istvánnak addig könyv alakban meg nem jelent írásait Föltetszik a hajnal (Bp., 1955) címmel. Felfedte Móra Ferenc 18 írói álnevét, és az írói álnevek mögött rejtőzködő írásait publikálta; sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el Móra Ferenc 16 művét és leveleit (Móra Ferenc leveles-ládája, Szeged, 1961). 1953-tól 1969-ig mint a Móra Ferenc Múz. irodalmi osztályának vezetője; több mint 2000 irodalmi vonatkozású kéziratot, relikviát gyűjtött, megírta több irodalmi kiállítás forgatókönyvét (Szeged és a magyar irodalom, 1956). A XVIII. századi francia irodalmi szalonok és a felvilágosodás címmel (1964) írt kandidátusi értekezést. E tárgykörből való a Francia irodalmi szalonok c. könyve is (Bp., 1963). Megalapította és szerk. az Acta Romanicá-t, melyben tanulmányokat publikált a francia irodalom tárgyköréből. 1976-tól haláláig a Kincskereső c. ifjúsági irodalmi folyóirat munkatársa volt. – Irod. Papp Zoltán: M. L. halálára (Csongrád megyei Hírlap, 1983. szept. 20.); Vörös László: M. L. (1907-1983) (Tiszatáj, 1983. 12. sz.); Péter László: Párhuzamos verselemzés (Tiszatáj, 1987. 5. sz.); Papp Zoltán: M. L. emlékére (Csongrád megyei Hírlap, 1987. dec. 22.); Madácsy Piroska: M. L. és a francia ellenállás költészete (Délmagyarország, 1988. jún.).