Magyar Gyula (Bp., 1884. ápr. 24. – Bp., 1945. ápr. 29.): kertész, növénynemesítő. Tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben végezte 1900 – 1903 között. Külföldi tanulmányútja után á-hazai gyümölcstermesztés és kertészeti nemesítés fellendítésén fáradozott. Új gyümölcsfajtákat, konyhakerti és dísznövényeket nemesített. 1924-től haláláig a Kertészeti Tanintézet előadója volt. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Új nemesítései közt említhető az illatos kúszólonc (Lonicera Tellmanniana), a kései bronzos Elberta és a Magyar arany duránci őszibarack, a Diósdi félpapírhéjú mandula, a Jász kincs sárgadinnye, a Turul paradicsom. A dísznövények közül rózsákkal, évelőkkel, az üvegháziak közül az Orchidea-, Billbergia-, Bromelia-, ciklámen- és muskátlifajok nemesítésével foglalkozott. – F. m. A rózsa termesztése (Bp., 1925); Az árnyékos kert pázsitpótló növényei (Bp., 1926); A rózsa ápolása (Bp., 1930); Dió-, mandula-, mogyoró- és gesztenyetermesztés (Mohácsy Mátyással, Bp., 1936). – Irod. Mohácsy Mátyás: Őszibaracktermesztés (Bp., 1956); Nyékes István: M. Gy. (1884 – 1945) (Kertészet és Szőlészet,