Majzon László (Érsekújvár, 1904. jan. 12. – Bp., 1973. júl. 19.): geológus, paleontológus, c. egyetemi tanár, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1958). A bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1933-ban földtanból, őslénytanból és földrajzból. 1932-től a Magy. Áll. Földtani Intézet geológusa. Itt a mélyfúrási anyagfeldolgozó laboratórium megszervezésével és vezetésével, főleg a kőolajkutató mélyfúrások anyagából kikerült mikropaleontológiai (parányőslénytani) anyag, elsősorban Foraminiferák feldolgozásával szerzett érdemeket. 1948-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanárrá habilitálták, majd 1953-ban c. egy.-i tanár lett. 1950-től 1952-ig a Földtani Intézet ig.-ja, megbízták az olajkutatás tudományos laboratóriumának szervezésével. Itt dolgozott nyugdíjazásáig (1965), utána tanácsadó volt. A Bükkszéki mélyfúrások (Bp., 1940) c. monográfiában úttörő jelentőségű a Bükk hegységi Fusulinák leírása. Az II. világháború alatt térképező geológusként is működött Erdélyben, erről számos értekezést írt. Élete végén tudománytörténettel is foglalkozott. 1966-ban megjelent kézikönyvének irodalomjegyzékében 89 nyomtatásban megjelent dolgozata és közel 50 kézirat szerepel. A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József emlékérmét 1946-ban kapta meg. – F. m. Adatok egyes kárpátaljai flis-rétegekhez, tekintettel a Globotruncanákra (Földtani Int. Évk., 1943); Foraminifera-vizsgálatok (Bp., 1966). – Irod. Bogsch László: Dr. M. L. emlékezete (Földtani Közl., 1974); Hiltermann, H.: Zum Tode der Mikropaleontologen… Majzon (Erdoel-Erdgas Zeitschrift, 1974. Febr.).