Makay Margit (Miskolc, 1891. aug. 4. – Bp., 1989. nov. 6.): színésznő, érdemes művész (1969), kiváló művész (1962), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989). A Színművészeti Akadémiát 1909-ben végezte, majd egy évadot a miskolci színháznál töltött. 1910-ben a Vígszínház szerződtette, amelynek 25 éven át a vezető színészei közé tartozott. 1935-ben a Nemzeti Színház tagja, s egy év megszakítással haláláig tagja maradt. Az egy év: 1945-ben a Madách Kamaraszínházat vezette (ahol bemutatták Társszerzők c. darabját rendezésében), de utána visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1939-44-ig tanára volt a Színiakadémiának, magán színiisk.-jában sokan tanulták tőle a színészi mesterséget. Sokoldalú színésznő, eleinte vígjátéki naivákat, később bonyolult lelkivilágú szépasszonyokat játszott. Ábrázolásmódja általában realista, de klasszikus tragédiákat is művészi stílusismerettel oldott meg. Jelenléte mindig sajátos feszültséget teremtett a színpadon. Tökéletesen szép m. színpadi beszéde példamutató volt, elsőként kapta meg ezért a Kazinczy-díjat (1963). Az 1920-as évek hazai vígszínházi Csehov ősbemutatóinak egyik szereplője volt. Testi és szellemi ereje hosszú ideig tartotta színpadon. 93 éves korában még szerepelt Karinthy Ferenc Bösendorfer c. darabjában a Játékszínben. 96 évesen pedig szerepelt Mészáros Márta: Piroska és a farkas c. filmjében. Emlékiratait Hogy is volt? címmel a Hevesi Szemle folytatásokban közölte (1985. 6. sz.–1988. 4. sz.).– F. sz. Irina (Csehov: Három nővér); Tarja (Csehov: Cseresznyéskert); Jolán (Molnár: Az ördög); Olga (Heltai: A Tündérlaki lányok); Marika (Molnár: Liliom); Christine (O'Neill: Amerikai Elektra); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); Iokaszté (Szophoklész: Oidipusz király); Gertrudis (Katona: Bánk bán); Dr. Pálos Eszter (Márai Sándor: Kaland); Elmira (Molière: Tartuffe); Maja (Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk); Ágnes császárnő (Németh László: VII. Gergely); Brodarits Antalné (Karinthy Ferenc: Bösendorfer). – I. f. Az aranyember (1919); A lélekidomár (1919); (néma filmek); Egy asszony elindul (1949); Úri muri (1949); Erkel (1952); Rokonok (1954); Vörös tinta (1959); Tűzoltó utca 25. (1973); Macskajáték (1974); Egy erkölcsös éjszaka (1977); Piroska és a Farkas (1987). 1982-ben tv-portréfilm készült róla. – Irod. Rácz György: M. M. Portré prózában (Bp., 1941); Bános Tibor: Egy pálya ívei (Magyarország, 1971. júl. 25.); Bogácsi Erzsébet: Beszélgetés M. M.-tal (Magy. Nemzet, 1981. aug. 4.); Garay Béla: M. M. (Magyar Szó, 1982. nov. 10.); Budai Katalin: M. M. a Játékszínben (Színház, 1983); Gervai András: Találkozás M. M.-tal (Képes 7, 1989. ápr. 29.); Dalos Sándor: Elment M. M. (Film, Színház, Muzsika, 1989. nov. 18.); Barabás Tamás: Búcsú M. M.-tól (Új Tükör, 1989. 47. sz.).