Malonyay Dezső (Pest, 1866. máj. 3. – Bp., 1916. ápr. 22.): író, művészettörténész. Kolozsvárt filozófiai doktori és m.-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1892-től itt tanított. 1893-tól Párizsban élt, művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1897- től pár évig tanár Bp.-en. A Petőfi Társ. tagja volt. Szépirodalmi, kritikai írásainál jelentősebb a m. népművészet körében munkatársakkal végzett nagyarányú gyűjtése. – F. m. Az utolsó (r., Bp., 1895); Munkácsy Mihály élete és munkái (Bp., 1898); A tartódi medvehajtás (r., Bp., 1902); Mednyánszky (Bp., 1905); A magyar képírás úttörői (Bp., 1905); Elnémult harangok (színmű, Rákosi Viktor regényéből, Bp., 1905); A fiatalok (Bp., 1906); Szinyei Merse Pál (Bp., 1910); A magyar nép művészete (I – V. Bp., 1907 – 1922). – Irod. Lázár Béla: A tegnap, a ma és a holnap (Bp., 1900); Kuncz Aladár: Két novelláskönyv (Nyugat, 1911).