Mály Sándor (Zsombolya, 1849. dec. 9. – Bp., 1929. nov. 13.): bányamérnök. 1873-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. 1892 – 1894 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak. tanára, majd a pénzügymin. bányászati főosztályának munkatársa, 1905-től vezetője min. tanácsosi rangban, és itt közreműködött az állami szénbányászat fejlesztésében. Irányította az állami bányászati kutatóosztály (Böhm Ferenc, Böckh Hugó, Papp Károly stb.) bányageológiai kutatásait. Az ország kőolaj- és földgázkincsének feltárása terén elért eredményeiért nemességet kapott. Cikkei a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. – F. m. Tanulmány a zalatnai kénsavgyártás üzeméről (Bány. és Koh. L. 1884); Tanulmány a kénlék szétbontásáról hígított kénsavval, vasgálic és kén termelésről (Bány. és Koh. L. 1888 – 1889); A tellur fém gyártásáról (Bány. és Koh. L. 1893); Elegyösszeállítás és kiszámítás a selmecbányai központi kohónál követett közönséges ólmosító ércolvasztásnál (Bány. és Koh. L. 1894). – Irod. Kissármási M. S. (Bány. és Koh. L. 1929.)