Kezdőlap

Manninger István (Bóly, 1920. márc. 14.Martonvásár, 1990. nov. 23.): növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1963). Egy.-i tanulmányainak végeztével 1942. okt. 1-jén a bp.-i Genetikai Intézetben helyezkedett el, ahol örökléstani kísérletekkel és mikrotechnikával foglalkozott. 1943-ban átvette a len örökléstani kísérleteket. 1944 okt.-ében behívták katonának. Az újoncképzés folyamán 1945. ápr. 29-én hadifogságba esett, ahonnan 1946. máj. 10-én tért vissza. Kísérleteit azonnal tovább folytatta, rendszeresen foglalkozott az őszi és tavaszi rostlen nemesítésével, valamint a Genetikai Int. kukoricakísérleteivel. Két éven át közreműködött az M silókukorica nemesítésében is. 1948-ban kinevezték kísérletügyi adjunktusnak. 1948 jan.-jában elvégezte a felsőfokú agrometeorológiai tanfolyamot, 1950. febr.-márc.-ban a felsőfokú növénynemesítő tanfolyamot. 1950. márc. 14-i hatállyal a martonvásári Kutató Intézetbe helyezték. 1957-től három éven át vezetője volt a lennemesítési témakollektívának. 1959. nov.-ben az Intézet a fitopatológiai és entomológiai laboratórium vezetésével, valamint a kukorica üszögellenállóságának nemesítésével bízta meg. 1960. szept. 1-jétől tudományos főmunkatárs. 1963-ban szerezte meg a kandidátus fokozatot. Mintegy 35 szakdolgozatot és publikációt jelentetett meg m. nyelven kívül angolul is a len és egyéb növények nemesítési és kiválasztásos nemesítéssel, valamint növényvédőszerek, rovarölőszerek hatásvizsgálatával, továbbá talajmegmunkálással kapcsolatban. – M. Len, biológiai és nemesítési kutatások 1942-1959 (kandidátusi disszertáció, 1963).