Mányai Lajos (Bp., 1912. febr. 10. – Bp., 1964. nov. 24.): színész, Jászai Mari-díjas (1953) érdemes művész (1960). Színészi oklevelét a Színművészeti Ak.-n 1933-ban kapta meg. Pozsonyban, Kaposvárott; majd Horváth Árpád igazgatása alatt Debreceben működött. 1939-ban katonai szolgálatra hívták be. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt. 1945 után egy ideig a nagyváradi m. színház tagjaként egész Erdélyben szerepelt. 1947-től a bp.-i Nemzeti Színház tagja, 1949-től az Ifjúsági Színháznál működött, majd 1951 – 53-ban a Magyar Néphadsereg Színházának tagja. Onnan ismét a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek haláláig tagja maradt. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. A halála előtti években gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is. – F. sz. Chrysalde (Molière: Nők iskolája); Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon); Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók); Sir Crofts (G. B. Shaw: Warrenné mestersége); Burgess (G. B. Shaw: Candide); Baptista (Shakespeare: A makrancos hölgy); Lord Hastings (Shakespeare: III. Richard); Pantalone (Goldoni: Két úr szolgája); Lenin (Gerbatov: Az apák ifjúsága); Jourdain (Molière: Úrhatnám polgár). Filmen a 1945 után kezdett játszani, többnyire epizódszerepeket. – I. f. Talpalatnyi föld (1948), Ludas Matyi (1949), Fel a fejjel (1954), Éjfélkor (1957), Két vallomás (1957), Micsoda éjszaka (1958), Gömböc (tv-film, 1962), Férjhezmenni tilos (tv-film 1963). – Irod. Kállai Ferenc: Szerződésben az emlékezettel (Film Színház Muzsika, 1966. 5. sz.).