Marczibányi István (Makó, 1752. júl. 25. – Buda, 1810. dec. 21.): az irodalom és tudomány pártfogója és mecénása. Jogi tanulmányait Egerben végezte. 1780-tól a temesi kerület tartományi biztosa és kir. tanácsosa, utóbb Csanád vm. alispánja, 1800-tól udvari tanácsos. 1800-ban Pestre, majd Budára költözött. Birtokai jövedelméből magyar tudományos és irodalmi munkák jutalmazására és nyelvtudományi pályázatok kitűzésére 50 000 forintos alapítványt tett. A Marczibányi-díjat 1815-től 1830-ig az MNM közgyűlésén adták ki, 1831-től 1845-ig szünetelt. Kezelését 1845-ben az MTA vette át, mely évente kétféle M.-jutalmat adott ki, utoljára 1944-ben. Nagy értékű drágaság- és régiséggyűjteménye az MNM-be került. – M. Materia tentaminis publici ex geometria practica… (Nagyszombat, 1769). – Irod. Horvát István: A dicső M.-familia tudományos jutalomtétele s annak első fényes kiosztása (Pest, 1817).