Marek József (Vágszerdahely, 1868. márc. 18. – Bp., 1952. szept. 7.): állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1918, r. 1938, ig. 1940, t. 1942), Kossuth-díjas (1949). A m. állatorvos-tudomány kiemelkedő egyénisége. 1892-ben szerezte állatorvosi oklevelét. Pályája elején vm.-i állatorvos, majd a kőbányai Álategészségügyi Hivatal laboratóriumi vezetője. 1898-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1897-től az Állatorvosi Főisk. Belorvostani tanszékének adjunktusa, 1901- től ny. r. tanára. Tudományos és oktató munkája nemzetközileg ismertté tette a nevét. Az általa és Hutÿra Ferenccel közösen írt szakkönyvek számos kiadást értek meg több nyelven (német, angol, orosz, olasz, spanyol, török). A hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos közleménye jelent még. Jelentősek a tenyészbénasággal, a mételykórral, a takonykórral, az állati rachitisszel kapcsolatos kutatásai. Elsőnek állapította meg a csirkék neurolymphomatosisát, ezt a betegséget külföldön róla nevezték el. A mételykór ellen feltalált gyógyszere: a Distol nevét szakkörökben világszerte ismertté tette és a gyógyszert előállító Chinoin gyár hírnevét is megalapozta. 1935 – 40-ben felsőházi tag. Számos külföldi állatorvosi és tudományos egyesület tb. tagja volt. – F. m. Klinikai diagnosztika (Bp., 1902); Állatorvosi belgyógyászat (Hutÿra Ferenccel, Bp., 1924). – Irod. Mócsy János: M. J. (Akad. Ért. 1952.)