Mária Béla (Bp., 1903. febr. 15. – Bp., 1975. aug. 10.): ideg-és elmegyógyász, költő. Az 1920-as évek elején bekapcsolódott a baloldali irodalmi életébe. Származása miatt nem vették fel m. egy.-re. 1924-től Olaszo.-ban tanult, a nápolyi egy.-en avatták orvossá (1930). A nocerai áll. elmegyógyintézetbe került gyakornoknak. 1939-ben kiutasították Olaszo.-ból. Hazatérve Mo.-on nem nosztrifikálták diplomáját, állást nem kapott, fizetés nélküli externistaként dolgozott a Szabolcs u.-i Kórházban, Richter Hugó idegosztályán. E korszakban írta legtöbb versét. 1939-től bekapcsolódott az illegális kommunista párt tevékenységébe, részt vett a kommunista orvoscsoport megszervezésében. Megjárta az ukrajnai és a bori büntetőtáborokat. 1944-ben átszökött a jugoszláv partizánokhoz. 1945 után Temesvárott rövid ideig a Déli Hírlap munkatársa. Szegeden kulturális tevékenységet folytatott, majd visszatért Bp.-re. Tudományos közleményei jelentek meg, főleg a skizofrénia témaköréből, az alkoholizmus és az endogén pszichózisok kapcsolatáról. 1957-től 1972-ig ig. főorvosként vezette az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Intézetet. Élharcosa volt a korszerű elmeügyi jogszabályok megalkotásának, melyek a humánus elveket, a beteg gyógykezelésének érdekeit állították előtérbe. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács ideg-elme szakmai bizottságának. Tevékenykedett a Magy. Orvostudományi Társ.-ok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) Ideg-elmeorvosi Társ.-a vezetőségében. A beteggyógyításban különös fontosságot tulajdonított a rehabilitációs kezelésének. Igazgatása alatt létesült az intézetben, elsőként az országban, rehabilitációs célokat szolgáló nappali szanatóriuma. 1922-től, de főleg nyugalomba vonulása után cikkei, versei jelentek meg a Magyar Írásban, a Népszavában, a Munkásban, a Korunkban, az Új Időkben, a Kortársban. Több olasz regényt fordított magyarra. – M. Kirobogás (versek, Bp., 1923); Mit páváskodsz előttem? (versek, Bp., 1928); Győzzön az értelem (versek és versfordítások, Bp., 1944); Életed kötelez (versek, Bp., 1948); Ritka varázslat (versek, Bp., 1971). – Irod. Illyés Gyula: M. B. (Nyugat, 1929. 7. sz.); Pándi Pál: M. B. (Csillag, 1948. 11. sz.); Mária Béláné: M. B. szépirodalmi munkásságának bibliográfiája (Bp., 1969); Vasvári István: M. B. (Jelenkor, 1972. 3. sz.); Ilkei Csaba: M. B. halálára (Élet és Irod., 1975. 33. sz.); Pollner György: Dr. M. B. (1903-1975) (Orv. Hetil., 1975).