Márkfy Sámuel (Cserencsóc, 1811. márc. 29. – Pest, 1861. jún. 2.): egyháztudós, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1860). 1826-ban a Benedek-rendbe lépett. 1834-ben a pesti egy.-en bölcseleti, 1837-ben a bécsi egy.-en teológiai doktori oklevelet szerzett, 1835-ben pappá szentelték, 1837- töl zsidó és görög nyelvet tanított Pannonhalmán, 1846-ban a pesti hittudományi karon a keleti nyelvek tanszékén egy.-i tanár lett, közben 1852-től 1858-ig a bíboros- érsek titkára volt. Német helyett a m. tanítási nyelv híve volt; közreműködött a kari könyvtár megalapításában, tantervreformtervezetet készített. Írásaiban főként szentírástudománnyal foglalkozott. – F. m. Hitkételyek (Pest, 1849); Szent szakaszok. Evangéliumos könyv (Pest, 1854); Introductio … (I – II., Budae, 1856 – 57); Scriptores facultatis theologicae … (Pestini, 1859): Codex graecus… (Pestini, 1860).