Márki Sándor (Kétegyháza, 1853. márc. 27. – Gödöllő, 1925. júl. 1.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1892, r. 1912). ~ István öccse. Egy.-i tanulmányai elvégzése után előbb Aradon, majd Bp.-en gimn. tanár. 1892-től a kolozsvári egy.-en az egyetemes történelem tanára. Haladó szemléletű munkáiban különösen a nagyobb hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok történetével, emellett Bihar és Arad vm.-k múltjával és földrajzi témákkal is foglalkozott. Sok tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása stb. jelent meg. – F. m. Sarkad története (Bp., 1877); Dósa György és forradalma (Bp., 1883); Arad vármegye és Arad sz. kir. város története (I – II., Arad, 1892 – 95); Péró lázadása (Bp., 1893); A magyar térképfiás múltja és jelene (Földrajzi Közl. 1896); II. Rákóczi Ferenc (I -III., Magy. Tört. Életr. 51, 53, 54, sz., Bp., 1907 – 1910); Az 1848 – 49-évi szabadságharc története (Bp., 1898); Az ó- és középkor története (I – II., Bp., 1910); Nagy Péter cár és II. Rákóczi F. szövetsége (Ért. a tört. tud. köréből, XXIII. 6., Bp., 1913); Dósa György (Magy. Tört. Életr.. 59. sz., Bp., 1913); Magyar középkor (Bp., 1914); Római itineráriumok Magyarországról (Földrajzi Közl. 1926). – Irod. Bíró Vencel: M. S. (Márki Emlékkv. műveinek jegyzékével; Kolozsvár, 1927); Lukinich Imre: M. S. emlékezete (Bp., 1941); Banner János: M. S. emlékezete (Gyula, 1961).