Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. okt. 17. – Kolozsvár, 1981. jún. 11.): zenetanár, zeneszerző. Zenei pályafutását a kolozsvári zenekonzervatóriumban kezdte, Kouba Paula hegedűnövendékeként, majd zeneszerzés szakot végzett ugyancsak Kolozsvárott Martia Negrea osztályán. Alapító tagja volt a Kolozsvári Magy. Művészeti Intézetnek (1946), ahol szolfézs-zeneelméletet, a zeneoktatás módszertanát és zenei akusztikát tanított Kodály Zoltán módszere szerint. 1950-től a kolozsvári Gh. Dima Zeneműv. Főisk. tanára, majd négy esztendőn át az elméleti kar dékánja volt. Zeneszerzői munkásságában is Kodály és Bartók példamutatását követte nagyobb műveitől a hegedűre és gordonkára komponált kettős versenyműig. Éveken át karvezetője volt a Herbák János Üzemek munkásdalárdájának. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes számos népdalfeldolgozását vitte színre. Munkásságában kiemelkedő helyet foglal el fuvolára és vonósokra írt négyese, Négy szerelmi dala, valamint Majtényi Erik, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Dsida Jenő, Mihail Eminescu verseire írt dalai. – F. m. Erdélyi szvit; Hegedűverseny; Per prospera ad libertatem (szimfónia); Simfonia koncertante. – Irod. Szalay Miklós: M. A. (Utunk, 1981. 25. sz.).