Márton József (Iszkaszentgyörgy, 1771. márc. 2. – Bécs, 1840. júl. 26.): tanár, szótáríró, az MTA l. tagja (1831). ~ István öccse. 1779-től 1793-ig a debreceni kollégiumban, 1795-ben a jenai egy.-en tanult. Hazatérve nevelősködött, majd a lőcsei gimn: bán tanár. 1801-ben Görög Demeter hívására Bécsbe ment és mint magán-nyelvmester m. nyelvtanítással foglalkozott, 1806-ban a bécsi egy.-en a m. nyelv és irodalom rk. tanára, majd a testőrségnél m. nyelvoktató. Ezzel a m. nyelv külföldi oktatásának egyik legelső úttörője. 1828-tól 1834-ig a Magyar Kurír c. lapot szerk. a Sokféle c. melléklappal. Számos nyelvtudományi munka, nyelvtan, szótár szerzője. Kiadta Csokonai Vitéz Mihály verseit (I – IV., Bécs, 1810). – F. m. Német grammatika (Kassa, 1799. 19. kiadása Bécs, 1856); Új német-magyar és magyar-német lexicon, vagyis szókönyv (I., Bécs, 1799. II., Pozsony, 1804); Lexicon trilingue latino – hungarico – germanicum (I – II., Bécs, 1818). – Irod. M. J. (Akad. Évk. 1842); Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Bp., 1957).