Marton Sándor (Beregsurány, 1894. jan. 22. – Miskolc, 1981. okt. 6.): orvos, bel- és tüdőgyógyász szakorvos, az orvostudományok kandidátusa (1963). Középisk.-it Beregszászban végezte. 1912-ben iratkozott be Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegy. orvosi karára, ahol 1917-ben avatták doktorrá. 1941-től belgyógyász, 1946-tól tüdőgyógyász szakorvos. Medikus éveiben Buday Kálmán Kórbonctani Intézetében demonstrátorként dolgozott. Az egy. elvégzése után a Korányi Klinikára került, majd 1920-tól több évig külföldi intézetekben volt tanulmányúton: Berlinben, Bécsben és Prágában. 1924-ben Beregszászon (akkor Csehszlovákia) telepedett le, ahol belgyógyászként magánorvosi gyakorlatot folytatott. Előadásai, közleményei elismeréseként 1934-ben a Szlovenszkói Magy. Orvosi Egyesület t. tagjává választotta. 1944-1945-ben tbc-gondozó szakorvos, h. főorvos. 1945. szept.-től 1948. máj.-ig a sashalmi Tüdőkórház ig. főorvosa. 1948. jún. 1-jétől 1951. szeptemberig a Szabadsághegyi (MABI) Tüdőgyógyintézet osztályvezető főorvosa. 1951. okt. 1-jétől 1969. márc. 15-ig, nyugdíjba vonulásáig az Orsz. Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben előbb osztályvezető főorvos, majd tudományos osztályvezető főorvos. Több éven át tagja volt a Tbc és Tüdőgyógyász Szakcsoport vezetőségének. – Irod. Böszörményi Miklós: M. S. (Pneumonologia Hungarica, 1981. 12. sz.).