Martos Ferenc (Temesvár, 1918. márc. 27. – Bp., 1989. nov. 14.): bánya- és kohómérnök, az MTA tagja (l. 1973, r. 1979). 1937-ben egy évig a bukaresti műszaki egy.-en építészmérnöknek tanult. 1938-ban átiratkozott a temesvári műszaki egy. bánya- és kohászati karára. 1943-ban szerzett mérnöki diplomát. Egy.-i évei alatt a Zsil völgyében a petrillai szénelőkészítőműben szerzett gyakorlatot. 1943 jan.-jában mint mérnök a mű központi aknaüzeménél dolgozott a körlet h. vezetőjeként. Részt vett egy fejtési páncélpajzs szerkesztésének elméleti kidolgozásában és gyakorlati működtetésében. 1943 nyarán a román katonai szolgálat elől az újra Mo.-hoz került Erdélybe menekült. A Szilágysági Szénbányák Rt. sármasági bányarészlegénél helyezkedett el, a lignit kitermelését irányította. A főváros ostroma alatt Bp.-en volt. 1945 tavaszán az oroszok fogságába esett. A SZU-ból 1947 végén tért haza. 1948 jan.-jában a Magy. Állami Szénbánya Rt. (MÁSZ) központjában kezdte újra mérnöki munkáját, majd a Nehézipari Min.-ba került, a tervosztályon csoportvezető, a szénbányászati főosztályon főmérnök. Részt vett Bóday Gábor mellett az első üzemgazdasági osztály megszervezésében. 1951-től a Szénbányászati Ipari Központ Kutatólaboratóriumában, később a Bányászati Kutató Intézetben volt tudományos kutató, 1964-től a bányászati főosztály vezetőh.-e, 1966-tól az intézet vezetője, 1979-től a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet vezérig.-h.-e. A Miskolci Egy.-en a bányaművelés és a műszaki földtan tanára volt. Részt vett az Internationales Büro für Gebirgsmechanik alapításában (1958) és munkájában. Tagja volt, 1988-tól t. tagja a Bányászati Világkongresszusokat Szervező Nemzetközi Szervezetnek, 1949-től a Magy. Bányászati és Kohászati Egyesületnek. 1976 és 1985 között elnöke az MTA Föld- és Bányászat Tudományos osztályának. Főszerk.-je az Acta Geodaetica, a Geophisica et Montanistica c. folyóiratoknak. Kitüntették a Mikoviny-emlékéremmel, a MTESZ-díjjal, a Kammer der Technik-díjjal (Berlin), a Krupinszki-díjjal (Varsó). Több száz cikke jelent meg folyóiratokban. – F. m. Bányászati műveletek külszíni hatásának közelítő meghatározása (Bp., 1959); A telepsík dőlésszögének befolyása a külszín elmozdulására (Bp., 1955); Bányászati fejtésmódok (Bese Józseffel és Panthó Dénessel, Bp., 1963); Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban (szerk., Bp., 1975).– Irod. Martos Ferenc: Töredékek egy önéletrajzból (Magy. Tud., 1990. 3. sz.); Somogyi József–Verő József F. M. (Acta Geodeta, Geogr. montan. Hung., 1990. 1-2. sz.).