Matkó László (Debrecen, 1922. jan. 8. – Bp., 1955. jún. 5.): kórbonctani és kórszövettani szakorvos. A debreceni tudományegy. orvosi karán 1944-ben doktorrá avatták. 1943-tól gyakornok a debreceni egy. Kórbonctani Intézetében. Az intézet ig.-jának Németo.-ba való távozása után 1944. okt.-ben megbízták az intézet vezetésével és az 1944–45-ös tanévben megtartotta a kórbonctani és kórszövettani előadásokat. 1945-től tanársegéd. Az új demokratikus hadsereg 6. gyalog hadosztályában részben az egészségügyi oszlopnál, részben mint csapatorvos teljesített szolgálatot (1945. ápr. – 1946. aug.). 1946-tól a szegedi tudományegy. Kórbonctani Intézetében működött, majd a debreceni tudományegy. Kórbonctani Intézetében tanársegéd, 1948-tól 1953-ig az Intézet adjunktusa. Közben 1948-ban Pécsett kórbonctanból és kórszövettanból szakorvosi képesítést nyert. 1953-tól a bp.-i László Kórház Kórbonctani Osztályának főorvosa, ahol haláláig dolgozott. Bekapcsolódott a rákkutatásba. László kórházi munkája során a leukémia (fehérvérűség) kutatásaival is foglalkozott.