Medgyaszay Vilma (Arad, 1885. máj. 3. – Bp., 1972. ápr. 5.): színésznő, Kossuth-díjas (1958), kiváló művész (1954). Horváth Henrik műfordító felesége. Színészcsaládból származott, anyja operaénekesnő, egyik oldalági rokona Megyeri Károly, a reformkor híres színésze volt. A Vígszínház színiisk.-ja után 1903-ban a Budai Színkörben mutatkozott be, országos hírűvé a János vitéz Iluskájával vált a Király Színházban (1904). 1907-től mint a Modern Színpad kabaré tagja találta meg igazi műfaját, a sanzont. 1909-ben visszatért a Király Színházba. A Modern Színpad vezetője volt 1913-tól 1917-ig. Majd Medgyaszay Színpad néven önálló színházat alapított (1918), de ez rövid idő múlva megszűnt. 1920-ban Berlinben énekesként nagy sikert aratott. 1924-ben a Teréz körúti Színpad vendége volt. 1927. szept.-től az Andrássy úti Színházban játszott, s önálló Bartók–Kodály-estet hirdetett, 1929-ben a His Master's Voice Bartók, Kodály és Lajtha László népdalfeldolgozásainak hanglemezfelvételén működött közre. A Magyar Színházban és a Vígszínházban számos darabban kapott szerepet. A Zeneak. irodalmi estjeinek állandó közreműködője volt. 1945-től 1948-ig vezetése alatt álló újabb színház viselte a nevét. 1953-ig a bp.-i Vígszínház tagja, utolsó nagy szerepe Tschöll mama (Schubert–Berthé: Három a kislány). 1953-ban a Vidám Színpadhoz szerződött. 1955-ben ment nyugdíjba. Legnagyobb költőink megzenésített verseinek tolmácsolójaként szerzett érdemeket. Neki írta Babits M. a Gáláns ünnepség c. versét. Bartók Béla és Kodály Zoltán dalainak egyik első népszerűsítője volt. – F. sz. Jana (Fall: Az elvált asszony); Annie (Thomas: Charley nénje); Angot (Lecocque: Angot asszony lánya). – Irod. Kosztolányi Dezső: M. V. (Színházi esték, II., Bp., 1978); Lányi Viktor: M. V. (Nyugat, 1927. febr. 26.); Kristóf Károly: Iluskától – Tschöll mamáig (Magy. Nemzet, 1953. szept. 25.); Heltai Jenő: M. V.-ról (Béke és Szabadság, 1953. szept. 30.); Simon Gy. Ferenc: Látogatás M. V.-nál (Szabad Ifjúság, 1954. jún. 3.); Darvas Szilárd: Beszélgetés M. V.-val, nagy költők nagy tolmácsolójával (Színház és Mozi, 1954. júl. 23.); Bános Tibor: Ezernél is több dal (Nők Lapja, 1966. okt. 8.); Eörsi István: Hódolat M. V.-nak (Élet és Irod., 1967. 14. sz.); Gách Marianne:…egy kis Petőfi lélek – asszonyban. Találkozás M. V.-val (Film, Színház, Muzsika, 1968. jan. 20.); Czigány György: M. V. (Muzsika, 1972. 6. sz.); Kun Zsigmond: Pillangó. M. V. portréjához (Élet és Irod., 1972. 16. sz.); Palotai Erzsi: M. V. (Film, Színház, Muzsika, 1979. nov. 23.).