Mednyánszky László, báró (Beckó, 1852. ápr. 23. – Bécs, 1919. ápr. 17.): festőművész. Festői tehetsége korán jelentkezett. 1870-ben a zürichi Technische Hochschule, 1872-től a müncheni festészeti ak. növendéke volt. 1873 – 75 között a párizsi École des Beaux Arts-ban I. Pils-nél tanult. Ekkortájt festett tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Salonban. Ez év őszén Szolnokra Látogatott, ahol Pettenkofen hatására képeinek tónusa levegősebbé és világosabbá vált. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. A 80-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, közben Mo.-ra is el-ellátogatott. Anyja halála után, 1883-ban Nagyőrre (Szepes vm.) vonult vissza. 1884-ben Bp.-en bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciao -ban tartózkodott, s az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel. 1892 őszén Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez. 1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Bp.-en élt, ezután visszatért Bécsbe. A háború kitörése idején ismét Bp.-en tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában ), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét. Élete utolsó nyarát 1918-ban Nagykőrösön töltötte, okt.-től ismét Bécsben tartózkodott haláláig. Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak. A kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Csavargókat és meggyötört katonákat ábrázoló képei gyakran látomásszerűek. Számos kitüntetést kapott. 1888-ban a Műcsarnok téli tárlatán társulati díjat, 1898-ban az őszi tárlatán társulati díjat és állami aranyérmet (Hegyi táj c. képéért), 1914-ben ismét társulati díjat stb. kapott. 1897-ben Párizsban nagy sikerű kollektív kiállítást rendezett. Sok képét és vázlatát őrzi az MNG. Hamvait 1966 febr.-jában hazahozták és a Kerepesi temetőben díszsírhelyen temették el. Síremlékművét Somogyi József készítette. – Irod. Malonyay Dezső: M. L. (Bp., 1905); Bálint Dezső: M. L. (Nyugat, 1919); Schanzer Mária: M. (Bp., 1935); Kállai Ernő: M. L. (Bp., 1943); Radocsay Dénes: M. L. (Szabadművészet, 1952. 5. sz.); P. Brestyánszky Ilona: M. L. naplója (Bp., 1960); Vaculik, K.: L. M. maliar slovensky zeme a ludu (Bratislava, 1962); Solymár István M. L. (Művészet, 1965.)