Medura László (Bp., 1896 – Chicago, 1964. okt. 31.): ideggyógyász, egyetemi tanár. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte. Schaffer Károly mellett volt a bp.-i ideg- és elmekórtani klinikán tanársegéd. Az 1930-as évek elejétől előbb a lipótmezei, majd az angyalföldi elmegyógyintézet főorvosaként működött. 1939-ben előadások tartására az USA-ba utazott, ahonnan a fasizmus akkori növekvő térhódítása miatt nem tért vissza. 1949-től az illinois-i egy. tanára volt. Még bp.-i működése idején, a világon elsőként vezette be a szkizofrénia nagy jelentőségű konvulziós terápiáját mesterséges epilepsziát kiváltó anyagok segítségével. Már amerikai tartózkodásának idejére esik a pszichiátriai betegségek immunkémiai alapjainak vizsgálata. Nevéhez fűződik a Nor-imipramin és a Ditran antipszichotikumok bevezetése a klinikai gyakorlatba. 1950-ben monográfiája jelent meg az oneirophreniáról, melyet először írt le, ill. vezetett be az elmekórtani irodalomba. Megszervezte az American Society of Biological Psychiatry-t, megalapította és haláláig szerk. a nemzetközi tekintélyű Journal of Neuropsichiatry c. folyóiratot. – F. m. Die Konvulsionstherapie der Schizophrenie (Halle, 1937); The convulsive-irritative theraphy of the psychoses (Friedmannel, J. Amer. med. Ass. 1939): Biochemical disturbances in mental disorders (Gerty Urse-szal, Arch. Neurol. Psychiat. 1942); Oneirophrenia (Urbana, 1950); Carbon dioxide therapy (Springfield, 1958); Studies of a new drug Ditran in depressive states (Abooddal, J. Neuropsychiat: 1959). – Irod. Varga Ervin: M. L. (Orv. Hetil. 1965. 42. sz.)