Méhes Kálmán (Bp., 1911. ápr. 1. – Bp., 1988. márc. 5.): geológus. 1935-ben a szegedi tudományegy.-en jog- és államtud.-ból doktorált. 1942-ben a kolozsvári tudományegy.-en földtanból szerzett doktori diplomát. Bölcsészdoktori értekezése a dunabogdányi Csódi-hegy környékének földtani viszonyaival foglalkozott. 1940-től a Földtani Intézet adjunktusa, ahol főként földtani térképezésben vett részt. Ezután Sopronban, a Bp.-i Műszaki Egy. Bányamérnöki Karán adjunktus, intézeti tanár, majd tanszékvezető egy.-i docens (1948), egy.-i magántanár (1949). Munkáját a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben folytatta, ahol osztályvezető-helyettes és az egyetemen meghívott előadó (1952). 1954-ben a Földtani Intézet tudományos munkatársa volt, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalathoz, 1956-ban az Országos Földtani Főigazgatóságra (később Központi Földtani Hivatal) helyezték. 1957-től ismét a Földtani Intézetben dolgozott. 1970-76-ban Nigériában vállalt munkát. Őslénytani feldolgozást végzett a Geological Survey of Nigeria mikropaleontológiai laboratóriumban, és a zairei egyetem vendégprofesszora volt. Hazatérése (1976) és nyugdíjazása (1980) után továbbra is a Földtani Intézetben dolgozott. Főként mikropaleontológiával és radiológiával foglalkozott. A kréta időszak jellegzetes Foraminiferájának, az Orbitolinák evolúciós, rétegtani és elterjedési viszonyait vizsgálta hazai és nyugat-afrikai viszonylatban. Úttörő tanulmányokat folytatott a bauxit, a mangán és egyéb üledékes kőzetek radioaktivitásának kimutatására. Tatabányán ipari minőségű urándúsulást mutatott ki az eocén barnakőszénben. Számos amerikai, afrikai, nemzetközi földtani és paleontológiai tudományos egyesület tagja volt. – F. m. Kísérletek a vörösiszap radioaktív elemtartalmának kinyerésére (Macher Ferenccel, Alumínium, 1952); Magyarországi Orbitolina vizsgálatok (Földt. Int. Évi Jelentése, 1963-ról, Bp., 1965); Orbitolinidae. Problems of evolution and stratigraphic evaluation (Acta Geol. Hung., 1971. 14. k.); Urántartalmú kőszenek genetikai típusai (Földtani Közl., 1984. 2. sz.). – Irod. Dobos Irma: M. K. (Kézirat, Bp., 1989).