Meinhardt Vilmos (Nagyszeben, 1884. ápr. 8. – Bp., 1964. dec. 26.): bányamérnök, egyetemi tanár. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főisk.-n 1907-ben szerzett oklevelet. Nógrádban és Tatabányán vezetett bányaüzemeket. 1912-től telepvezető volt az Ajkai Kőszénbányáknál, 1923-tól műszaki ig., 1931-től vezérig. Kimutatta a medence kiterjedését és szénvagyonát. Erre alapozva szénbánya nyitását kezdeményezte Padragon is. Az ajkai szénbányászat fejlesztésével párhuzamosan javaslatára a vállalat – a Magyar Bauxit Rt.-gal együtt – megvetette alapját a timföld- és alumíniumgyárnak és megépítette az ajkai erőművet. 1917-ben az Ajkával szomszédos Úrkúton felfedezte a nagykiterjedésű mangánérc-előfordulást, és ezzel lefektette az ottani ércbányászat alapját. Bányászati tapasztalatait a II. világháború után is hasznosította. 1948-ban a Petőfi-bányai beruházások egyik vezetője volt, 1950-től 1959-ig a bp.-i Áll. Műszaki Főisk.-án, ill. a műszaki egyetem soproni bányamérnöki karán docens, majd egyetemi tanár volt. – Irod. M. V. (Bány. és Koh. L., 1965).