Menner Ödön (Diósgyőr – Vasgyár, 1904. dec. 13.–Miskolc, 1982. jún. 18.): gyógyszerész. A miskolci Fráter György Főgimn.-ban 1923-ban érettségizett. Gyógyszerész gyakornok 1923-tól a székesfehérvári Magyar Korona, majd a miskolci Isteni Gondviselés gyógyszertárakban. 1925-ben beiratkozott a Bp.-i Kir. M. Pázmány Péter Tud. Egyetemre, 1927-ben kapott gyógyszerészi diplomát. Az egy. elvégzése után édesapja Diósgyőr-Vasgyári Angyal gyógyszertárában dolgozott segédgyógyszerészként, 1931-től vezetőként. Az 1930-as évek végétől rendszeresen írt a korabeli szaklapokban. 1940-ben a Mo.-i Gyógyszerész Egyesület XVI., Miskolc vidéki ker. jegyzője lett, 1941-től pénztárosa is. 1949-ben a vezetése alatt lévő családi gyógyszertárat államosították. 1949-től Kisvárdán, 1950-64 között a Borsod-Abaúj-Zemplén m.-i Gyógyszertári Központ gyógyszerésze, 1964-74 között a szendrői patika vezetője volt. Újításait országosan bevezették. Gyermekkorától haláláig művészi szinten festett, rajzolt, grafikákat, szobrokat, karikatúrákat készített. Sikeresen illusztrált szépirodalmi, valamint mesekönyveket. Megyei és országos tárlatokon vett részt alkotásaival. Műveit múzeumok, képtárak, középületek, templomok őrzik. A zene területén is sikeresen működött, műdalokat, keringőket, magyar nótákat komponált. A Diósgyőri Tenisz Club egyik legsikeresebb versenyzője volt az 1930-as években. Több mint egy évtizeden át kerületi bajnok egyéniben, párosban és vegyespárosban. 1985. ápr. 23-án a Magyar Gyógyszerészet Pantheon Bizottsága döntése alapján felvették a hazai halhatatlan neves gyógyszerészek sorába. – F. m. Porszemek a viharban (Miskolc, 1970, önéletrajz); Ödi és Jutka kalandjai a háborúban és békében (Bp., 1946); A béke fenyves meséje (Miskolc, 1960, mesekönyv); Gondtalan élet (Miskolc, 1972, önéletrajz). – Irod. M. Ö. (Gyógyszerészet 1982. 10. sz.), (Egészségügyi Dolgozó 1982. 7. sz.), (Gyógyszerészet, 1984. 6. sz.), (Gyógyszerészet, 1985. 10. sz.).