Merényi Gusztáv, Scholtz (Kassa, 1895. szept. 18. – Bp., 1950. aug. 19.): belgyógyász, orvos-vezérőrnagy. Oklevelet a bp.-i tndományegy.-en szerzett (1920). Hivatásos katonaorvosként a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. 1936-tól a légierő vezető orvosa volt. A bp.-i műszaki egy. Aerodinamikai Intézetének együttműködésével megszervezte az első magassági kísérleti állomást (1938), ahol a gyorsan bekövetkező oxigénhiányhoz való alkalmazkodás kérdéseit vizsgálták. Bp.-en, a Karolina úton az ő tervei alapján készült el az első m. Repülőorvosi Vizsgáló Intézet, amely később a Gyáli úti Honvédkórház keretében folytatta működését. 1941-ben egy.-i magántanárrá habilitálták. Előadásait a szegedi és a kolozsvári egy.-en tartotta a repülésélettanból. 1940-től a Bajcsy-Zsilinszky Endre körül tömörülő ellenállókhoz tartozott. A vezetése alatt álló Pajor Szanatóriumban az üldözötteknek menedéket nyújtott, majd letartóztatása elől illegalitásba ment. 1945-től a bp.-i Vöröskereszt Kórház parancsnoka, 1946-tól a Honvédelmi Min. egészségügyi osztályának orvos-vezérőrnagya és vezetője volt. 1947–48-ban segítette a Népjóléti Min.-mal együttműködve az első Magy. Véradó Központ és Vérellátó Állomás létrehozását. 1931-től számos tanulmánya jelent meg. 1935-től több tanulmányúton vett részt (Németo., Franciao., Hollandia, Anglia), melyeken a repülés élettanával foglalkozott. 1950-ben a Rajk-per kapcsán koholt vádak alapján halálraítélték és kivégezték. Emlékére a Gyáli úti kórházat ~ Kórháznak nevezték el. (1970). – F. m. A légi betegségekről (Aviatica, 1930); A repülés fiziológiája (Bp., 1931); A repülés fontosabb élettani kérdései (Orvosképzés, 1935). – Irod. M. G. orvos-vezérőrnagy (Honvédorvos, 1965. 1. sz.); A Fővárosi Tanács IX. ker. Tanács Merényi Gusztáv Kórházának Tudományos Közleményei (Bp., 1971).