Mester Miklós (Rugonfalva, 1906. márc. 8. – Bp., 1989. jan. 5.): történész, vallás- és közoktatásügyi államtitkár. A székelykeresztúri unit. gimn.-ban érettségizett, 1918-tól két évig a bp.-i közgazdaságtudományi egy.-en tanult, majd a Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészkarának hallgatója volt. 1925-ben szerzett a K-európai történelemből doktori diplomát. Tanulmányai jelentek meg a Bartha Miklós Társ. kiadványaiban, kolozsvári folyóiratokban, a Magyar Útban, a Magyarságtudományban. 1939-ig a Népies Irodalmi Társ. munkatársa, román sajtóelőadó volt. Hatáskörébe tartozott a Társaság könyvtára és a diákotthon, amelynek előbb titkára, 1936-tól ig.-ja volt. 1939-ben ogy.-i képviselővé választották. 1944-ben vallás- és közoktatásügyi államtitkár lett. Tevékenységében elhatárolódott a szélsőségektől, 1944. okt. 15-én illegalitásba vonult, rejtőzködött. 1945-ben az orosz hatóságok rövid őrizetbe vétel után szabadon bocsátották. A m. hatóságok előtt is igazolódott példamutató magatartása. 1949 végéig diákotthont vezetett, majd ennek megszűnése után a Horizont Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott. 1951. jún.-ban mint osztályidegent törvénytelenül kitelepítették a Borsod megyei Felsővadász községbe, ahol mező- és erdőgazdasági munkát végzett. 1953 végén még nem térhetett vissza Bp.-re, csak 1956 után. Tovább dolgozott a Horizontnál 1959-ig, egy évig egy elektrotechnikai gyárban kapott munkát, 1960-tól nyugdíjazásáig, 1966-ig a Magy. Könyvtárellátó Vállalatnál volt hivatalnok. Az ötvenes évektől külföldi folyóiratok közölték cikkeit. Kéziratait az MTA Kézirattára őrzi. – F. m. Az autonóm Erdély (Bp., 1937). – Irod. Sztáray Zoltán: M. M. (Új Látóhatár, 1989. 3. sz.).