Mészáros Ede (Fehértemplom, 1889. márc. 18. – Debrecen, 1964. júl. 22.): klasszika-filológus, egyetemi tanár. 1909 – 13 között mint az Eötvös-kollégium tagja a bp.-i tudományegy.-en tanult. Az I. világháború miatt csak 1920-ban szerzett középisk. tanári oklevelet. 1919-től a dombóvári, 1927-től a nyíregyházi főgimn.-ban tanított. 1930-tól a pécsi Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában működött, majd az ottani tudományegy. Tanárképző Intézetéhez került. 1932-ben a pécsi egy. a latin filológia c. tárgykörből magántanárrá képesítette. 1940-től a debreceni tudományegy.-en a klasszika-filológia ny. r. tanára, 1950-ben nyugalomba vonult. Görög és latin filológiával és a középkori latinság problémáival foglalkozott. – F. m. Smyrnai Bion (Egyet. Phil. Közl., 1913); A horatiusi satira sermója (Pécs, 1932); A kétezeréves Quintus Horatius Flaccushoz (Pécs, 1935); Sopianae, Pécs rómaikori neve (Pécs, 1936); Vergilius eschatológiájához (Egyet. Phil. Közl. 1936); Qua ratione Anonymus Hungarus in conscribendis Gestis suis Sacra Scriptura usus sit (Quinqueeclesiae, 1936); Decimus Iunius Iuvenalis életéhez (Egyet. Phil. Közl. 1937); A magyarországi középkori latinság főbb sajátságai (Műhely, 1937 – 39); De cultu litterarum et de lingua Latina Hungariae medii aevi: Per lo studio e l’uso de latino (Roma, II. 1940); Vergilius és az őskeresztény feliratok (Egyet. Phil. Közl., 1941); Horatius rusticus (Antik Tanulmányok, 1955).