Mészáros Imre (Muzsla, 1811. máj. 23. – Bécs, 1865. szept. 26.): r. k. egyházi író, az MTA l. tagja (1858). Bölcseletet és teológiát hallgatott Nagyszombatban. 1834-ben pappá szentelték. Lekéren lett káplán, 1835-ben Nagykéren, majd Barton; Kilitiben. 1836-tól 1845-ig az esztergomi líceum tanára, 1847-ben érseki irodaig., 1848-tól vadkerti esperesplébános. 1864-ben esztergomi kanonok és a bécsi Pazmanaeum ig.-ja lett. Művei főleg vallási tárgyúak, írt isk. tankönyveket, lefordította Manzoni A jegyesek c. művét (Pest, 1851). Szerk. 1857 – 58-ban Balassagyarmaton a Népnevelési Közleményeket. – F, m. Szavalástan (szavalandó darabokkal, Nagyszombat, 1840); A religió történetének rövid vázlata… (Pest, 1850). – Irod. Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok (Esztergom, 1900); Zelliger Alajos: Egyházi Írók Csarnoka (Nagyszombat, 1893).