Mezey Gyula (Balassagyarmat, 1861. márc. 11. – Bp., 1922. jún. 26.): növénykórtani szakember (fitopatológus), szakíró. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte, de hallgatta a tudományegy. előadásait is. 1883-ban középisk, tanári oklevelet szerzett, s kinevezték a magyaróvári gazdasági ak. természetrajz tanszékére tanársegéddé, majd elvégezte az ak.-t és a mezőgazdász oklevél megszerzése után 1893-tól ny. rk., 1896-tól ny. r. tanár. 1907-től a kassai gazdasági ak.-n tanított 1920-ig, az ak. megszűnéséig. Közben Németo.-ban, Svájcban és Ausztriában tanulmányozta a gazdasági oktatást és a magvizsgáló állomásokat, 1893-ban D-Franciao.-ban a szőlőművelést. 1921-ben a keszthelyi gazdasági ak.-ra került. Része volt a vetőmagvizsgáló állomások korszerűsítésében és átszervezésében. Munkájában nagy gondot fordított a szőlő mikológiai kérdéseire. 1886-ban hazánkban elsőnek ismertette a gyökérfonálférget (Heterodera Schachtii). A Köztelek gazdasági növénytani rovatát vezette 1892 – 1907 között. – F. m. Vetőmagcsávázási kísérletek (Magyaróvár, 1889); A dohány mozaikbetegsége (Linhart Györggyel Mezőgazd. Szle, Magyaróvár, 1890); A white-rot vagy a szőlő fakórothadása (Bp., 1891); Szőlőbetegségek (Linhart Györggyel, Magyaróvár, 1895); A szőlő peronospóra betegségei (Magyaróvár, 1895). – Irod. Rothmeyer Imre: M. Gy. (Köztelek, 1922.)