Kezdőlap

Mihalik Sándor (Kassa, 1900. febr. 18.Bp., 1969. jan. 13.): művészettörténész, a történelemtudományok doktora (1969). Apja, ~ József művészettörténész. Felesége Dutka Mária művészettörténész. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1926-ban egy.-i doktorátust szerzett. 1926–1928 között a római Magy. Történeti Intézet ösztöndíjasaként Olaszo.-ban végzett kutatásokat, elsősorban a m. iparművészet itáliai kapcsolatait tanulmányozta. 1927-ben a sienai Irodalmi és Művészeti Ak. tagjai közé választotta. 1950-ben a bp.-i Iparművészeti Múz. múzeológusává nevezték ki. A harmincas évek közepén tett berlini tanulmányútja során a középkori m. ötvösművészet számos, Németo.-ban őrzött emléket sikerült felkutatnia és azonosítania. A harmincas évek második felében készültek a mo.-i kerámiaművesség 18-19. sz.-i történetével foglalkozó első tanulmányai: a gácsi és a regéci keménycserép-manufaktúrák korai történetének feldolgozásai. Ezzel egy időben elkészítette a pest-budai ónöntés történetének első összefoglalását. 1939-től a kassai Felső-magyarországi Múz. ig.-ja, nevéhez fűződik a korszerű kőtár létesítése, a városi műemlékek helyreállításának irányítása. 1945-ben visszatért Bp.-re. Egy éven át az Iparművészeti Múz. ig.-ja, majd 1946-tól 1965-ig a MNM főig.-h.-e volt. A múz. kiállításai részben az ő irányításával valósultak meg. 1954-ben sajtó alá rendezte Szentpéteri József pesti ötvösmester önéletírását. 1961-ben jelent meg Régi magyar zománcművészet c. könyve – német, angol és francia nyelven. A hatvanas években megjelent tanulmányainak többsége a mo.-i keménycserép-és kőedénygyártás 18-19. sz.-i történetét tárgyalja. Hann Sebestyén életművét dolgozta fel doktori értekezésében. A hatvanas évek második felében, a régi m. művészet emlékeit bemutató kiállítások (Neuchâtel, 1965; Párizs, 1966; London, 1967; Belgrád–Zágráb, 1968) iparművészeti anyagának összeállítása és feldolgozása jelentős részben az ő munkája volt. – M. A rimaszombati ötvöscéh (Bp., 1919); Le coppe ungheresi del Duomo di Rieti Roma (Bp., 1928); Gioielli di Santa Elisabetta d'Ungheria a Udine ed a Cividale (Roma, 1936); Pest-Budai ónműves emlékek (Bp., 1940); Kerámiatörténeti előadások (Bp., 1951); Denkmäler und Schulen des ungarischen Drahtemailes im Ausland (Bp., 1958); Die ungarischen Beziehungen des Glockenblümenpokals (Bp., 1959); Zur Geschichte der alten keramischen Fabriken Siebenbürgens (Bukarest, 1960); Adatok a régi magyar kerámiagyárak történetéhez (Bp., 1960); Emailkunst im alten Ungarn (Bp., 1961); Versuch einer Zentralisierung des ungarischen Punzierungswesens im XVIII. Jahrhundert (Bp., 1961); Problematik der Rekonstruktion der Monomachos–Krone (Bp., 1963); Magyar ötvösművészek Svédországban (Bp.–Stockholm, 1968) Der Goldschmied Sebastian Hann (Bp., 1970). – Irod. Molnár László: M. S. (Műv.-tört. Ért., 1970. 4. sz.).