Kezdőlap

Mihalovich Ödön (Fericence, Szlavónia, 1842. szept. 13.Bp., 1929. ápr. 22.): zeneszerző. 1855-től Mosonyi Mihálynál, 1865-ben Lipcsében Hauptmann-nál és 1866-ban Münchenben P. Corneliusnál tanult. 1865-ben megismerkedett Wagnerrel, Hans v. Bülowval, majd Liszttel, kivel több ízben szerepelt együtt hangversenyeken. 1870-ben tartotta első zenekari hangversenyét. 1872-ben a pesti Wagner-egylet elnöke. 1881-ben a Színitanoda ig.-ja, 1887- től 1919-ig (nyugdíjazásáig) a Zeneak. ig.-ja volt (1919-ben az intézet örökös elnökévé választották). Alkotó művészetének stílusában erős Wagner-hatás mutatkozott. A Zeneak. igazgatása alatt virágzott fel s érte el európai színvonalát, az intézet számára több kitűnő muzsikust (Bartók Béla; Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weisser Leó) nyert meg. – F m. zenekari művek (4 szimfónia, 7 szimfonikus költemény: Gyászhangok, Deák Ferenc emlékének ajánlva, Ronde du Sabbat, A rémhajó, Hero és Leander, A sellő, Faust fantázia, Pán halála); zongoraművek, operák (Hagbarth és Signe, Wieland der Schmied, Eliana, Toldi szerelme, a befejezetlen König Fjalar és A tihanyi visszhang); férfikarok, dalok stb. Zenei cikkek, kritikák. – Irod. Moravcsik Géza: M. b. (Zenei Szle, 1917. 10. sz.); Fodor Gyula: M. Ö. (Zenei Szle. 1917. 10. sz.); Molnár Antal: M. egyénisége a fiatalabb nemzedék szemében (Zenei Szle, 1918. 2. sz.); Florestan: M. Ö. nyolcvanötéves (A Zene, 1927. 2. sz.); Tóth Aladár: M. Ö. (Zenei Szle, 1929. II.); Major Ervin: M. Ö. (Muzsika, 1929. 5. füz.); Boros E.: M. Ö. Születése századik évfordulójára (A Zene, 1943. 7. sz.).