Kezdőlap

Miháltz Pál (Magyarvalkó, 1899. ápr. 1.Bp., 1988. nov. 25.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1961), érdemes művész (1965), kiváló művész (1973). Főisk. tanulmányait 1918-1922 között végezte Révész Imre irányításával, majd 1927-ig továbbképzős növendék Vaszary János mellett. 1922-ben elnyerte a Szinyei Társaság ösztöndíját. 1925 óta volt kiállító művész. A két világháború között a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és a Szinyei Társaság tárlatain, valamint számos külföldi kiállításon szerepelt. 1929-ben tanulmányúton járt Olaszo.-ban. 1928-1946 között a bp.-i műegy.-en, ezt követően 1959-ig az Iparműv. Főisk.-n tanított. 1931-től rendszeresen dolgozott Szentendrén, 1946-tól a művésztelep tagja. Az ún. szentendrei festészet egyik legegyénibb hangú, klasszikus képviselője. Posztimpresszionista lírája és kifinomult, magas színkultúrája a konstruktivizmus szigorú szerkesztő fegyelmével párosult. Kitűnő kompozíciós érzékről tanúskodó táj- és önarcképei, csendéletei visszafojtott emberi érzelmeket fejeznek ki. Több művét őrzi az MNG. Egy élet regénye címmel linómetszetsorozatot adott ki. Akvarelljei is jelentősek. Önálló kiállítást rendezett az Ernst Múz.-ban (1931, 1944, 1946, 1959, 1969), a Műcsarnokban (1972, 1976), a Csók István Galériában (1964, 1978), a Vigadó Galériában (1980, 1988), Szentendrén (1983), Berlinben (1968) és Szófiában (1976). – Irod. Elek Artúr: Fiatalok a Károlyi palotában (Nyugat, 1926. 1. sz.); M. P. (Szabad Művészet, III. 1949); Katalógus-előszó (Bp., 1959); Horváth György: M. P. (Magy. Nemzet, 1969. márc. 24.); Telepy Katalin: M. P. (Bp., 1972); Szamosi Ferenc: M. P. (Művészet, 1972. 9. sz.); Ujvári Béla: M. P. (Kritika, 1972. 5. sz.); Losonczi Miklós: M. P. (Pest megyei Hírlap, 1976. máj. 25.); Katalógus-előszó (Szombathely, 1985).