Mihály Dénes (Gödöllő, 1894. júl. 7. – Berlin, 1953. aug. 29.): gépészmérnök, a távolbalátás nemzetközileg ismert úttörője. Tizenhat éves korában szakkönyvet írt az automobilról. Műegy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Ez időben fordult érdeklődése a hangosfilm és a távolbalátás kérdései felé. Több távolbalátó rendszert dolgozott ki. Az 1919-ből származó Telehorja még szeléncellával és húros oszcillográffal működött, s több km. távolságra állóképek közvetítésére alkalmas, azaz alapjában véve képtávíró volt. Mivel találmánya továbbfejlesztésére hazai lehetőség nem mutatkozott, 1924-ben elfogadta a berlini AEG (Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft) meghívását, s ez időtől Németo.-ban dolgozott. Az 1928-as berlini rádiókiállításon bemutatott televíziós vevőjén már általa módosított Nipkow-tárcsát és fényreléként ködfénylámpát alkalmazott. 1933-ban kihozott készüléke tükörkoszorús, ködfénylámpás elrendezésű volt. Ennek E. H. Traub fizikussal továbbfejlesztett változata volt a forgótükrös, kis kapacitású Kerr-cellával mint fényrelével dolgozó Mihály-Traub-féle vevőkészülék (1935). Ezzel a 240 soros képek 2,5x3 m-esre voltak kivetíthetők. A hitleri uralom idején üldözötteket rejtegetett, internálták, s az ekkor kiújult tüdőbaja okozta halálát. – F. m. Az elektromos távolbalátás és a Telehor (Bp., 1922); Das elektrische Fernsehen und das Telehor (Berlin, 1923); A távolbalátás és készüléke (Bp., 1929). – Irod. Tarján Ferenc: Hogyan születik a találmány (Bp., 1935); Babits Viktor: A távolbalátás és az ultrarövid hullámok technikája (Mérnöki Továbbképző Int. Kiadv. 1942. VI., 3. sz.); Langevin: A távolbalátás kialakulásának fő szakaszai és mai technikája (Term. és Tud. 1949); M. D. (Magy. Rádió, 1955); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958.); Ruffy Péter: Az elfelejtett ember (Magy. Nemzet, 1965. 156. sz.).