Mihály László (Székelyudvarhely, 1902. dec. 29. – Bp., 1977. júl. 5.): költő, újságíró. 1923-ban a Tizenegyek antológia egyik munkatársa. 1926-tól Bp.-en élt. 1930-ban szerzett m.-történelem szakos tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegy.-en. Újságíróként működött a Központi Sajtóvállalat lapjainál. 1941-től olaszországi tudósító volt. Az olasz politikusok és vezető publicisták közül sokakat megnyert a trianoni békediktátum igazságtalanságának felismerésére. 1945-1949-ig a Főv. Szabó Ervin Könyvtár munkatársa. Elbocsátása után segédmunkásként dolgozott nyugdíjazásáig. 1962-től haláláig az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott. 1945 után nem publikált. – F. m. Áldozat a jövőért (színmű, Székelyudvarhely, 1920); Hóvirágok (versek, Kolozsvár, 1923); Hazavágyom! (versek, Bp., 1926); Új harcos székely nép (színmű, Bp., 1927); A végtelen fölé (Bp., 1928); Költő, ne félj! ! (versek, Bp., 1936); Tengeri tündér (r., Bp., 1938); Buda alá! (versek, Bp., 1938); Presente! 1920-1940 (publicisztikai írások Bp., 1941). Költészetéről Abszeghy Zsolt, Rédey Tivadar, Rónay György, Radnóti Miklós írt kritikát.